Híres Adaiak

Szarvas Gábor

SZARVAS GÁBOR nyelvész, a magyar nyelvművelés megteremtője (szül. Adán 1832. márc.22., megh. Budapesten 1895. okt. 12.). A szabadságharc idején nemzetőrnek jelentkezett, de fiatal kora miatt nem vették be. Ezután a bencés rendbe lépett, de 1852-ben érettségi után otthagyta a rendet és jogász lett, tanulmányait azonban betegsége miatt abba kellett hagynia.1858-ban tanár Egerben, 1860-ban Baján, 1861-től 1869-ig Pozsonyban, közben letette a tanári vizsgát. 1869-től 1881-ig Pesten gimn. tanár, 1879-től súlyos szembaj támadta meg.
Már 1858-ban megjelentek tárcái a Hölgyfutárban, a Bajai Közlönyben és az Aldunai Lapokban közölt humoros írásokat Pap Rika álnéven. Az utóbbinak egy ideig társszerkesztője is volt. Országos hírnévre nyelvészeti munkásságával tett szert. Az MTA a m. nyelv kutatását és művelését szolgáló folyóirat létesítésével bízta meg. Így indult meg 1872-ben a Magyar Nyelvőr, amelyben küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, és kiváló etimológiai cikkeket írt. Az új folyóirat köré csoportosította a magyar nyelvtudomány legtehetségesebb munkásai (Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Munkácsi Bernát stb.).

hires1

Tagja volt a helsingforsi (helsinki) finn-ugor társaságnak. A m. Nyelvművelés egyik kiváló munkása volt. Állást foglalt az erőszakos nyelvújítás és az idegenszerű fordulatok ellen. Kutatásai során tisztázta a nyelvújítás határait. Budenz Józseffel és Szilády Áronnal szerk. a Nyelvemléktár I – III. kötetét (Bp., 1874 – 75). A magyar igeidők című munkájával (1872) akadémiai jutalmat nyert. Simonyi Zsigmonddal együtt szerkesztette a Magyar Nyelvtörténeti Szótárat. Eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjává választották. 1879-ben súlyos szembetegség támadta meg, látását teljesen elvesztette, 1881-ben nyugalomba vonult.

Cseh Károly

Cseh Károly (Ada, 1891. nov. 2. – Sachsenhausen, 1945. febr. vége): tanító, újságíró. A temesvári tanítóképzőben tanult, onnan baloldali nézetei miatt eltanácsolták. Oklevelet Kalocsán szerzett (1911). 1911-től Adán tanyai isk.-ban tanított és 1913-ban a Földművesszövetkezet titkára lett.
Az I. világháborúban orosz fogságba esett. A krasznojarszki fogolytáborban ismerkedett meg a marxizmussal. Folyóiratokat adott ki: Fáklya, Jenyiszej, Kommuna; ezekben írásait Iványi aláírással közölte.
1921 nyarán visszatért Adára, folytatta tanítói munkáját és közben szervezte a munkásmozgalmat. Lakásán alakult meg 1922-ben a Jugoszlávia Kommunista Pártjának adai illegális szervezete. Többször letartóztatták és bebörtönözték; Darwin elméletének tanítása miatt pert indítottak ellene (adai majomper, 1928).
Több lapnak tudósított a Tisza menti községekről és a tanyavilágról. 1935-37-ben a lap betiltásáig az adai Népszava főszerk.-je volt. Rendszeresen jelentek meg Dobai Mátyás, Iványi Károly, Szabó Péter álneveken elbeszélései, cikkei, tanulmányai, kritikái a Híd c. folyóiratban.
1941-ben letartóztatták, előbb a topolyai internáló táborba került, majd a bp.-i Margit körúti fegyházban letöltendő nyolc évre ítélték. A komáromi Csillagerődből mint politikai elítéltet Sachsenhausenbe deportálták (1944). Valószínűleg itt halt meg.

Novak Radonić

Novak Radonić 1826-ban született Moholon (Ada község). Tanítói Nikola Aleksić, valamint Petar Pilić volt. Jó barátság fűzte Đura Jakšićhoz. Az általános iskola befejezését követően, tanulmányait Szegeden folytatta. Királyi ösztöndíjasként Bécsbe utazik, ahol befejezi a Képzőművészeti Akadémiát. Lehetősége nyílt Olaszországban tartózkodni, ahol az európai művészeti szellemiség nagy hatással volt rá. Nehéz meghatározni képzőművészetének jellegét. Festészetére az európai realizmus éppúgy jellemző, mint a szerb romantika, míg munkásságának ideje miatt a művészettörténészek a romantikusok közé sorolják. A korra jellemzően portré és ikonfestő (alkotásai az adai, moholi és szenttamási a pravoszláv templomban, illetve a Matica Srpska galériájában tekinthetőek meg). Elégedetlen alkotásaival, változtat művészi megnyilvánulásán, és írni kezd. Újvidékre költözik, ahol megfelelőbb helyet keres művészi kifejezőkészségének. Itt jelenteti meg irodalmi alkotásait is.

hires2

Radivoj Popović

Radivoj Popović úr 1879. november 14-én született Adán, egy szerény parasztcsaládban, amelyből az alapvető erkölcsi és emberi értékeket vitte magával, amelyek egész élete folyamán ékesítették.
1903-tól, a tanulmányai befejeztével visszatért szülővárosába, ahol megkezdte hosszú és gyümölcsöző, 43 évig tanítói és az általános iskola vezetői pályáját. Bekapcsolódott városkájának legjelentősebb társadalmi tevékenységeibe, különösen kiemelkedve a zenei-kulturális élet területén. E téren számos jelenetős eredményt ért el.
A megszállást és a háborús napokat, nehéz anyagi helyzetben, az ő Adáján töltötte, a tanítványai részéről kapott segítséggel és figyelmességgel, 1944. január 5-én hunyt el és az adai Pravoszláv temetőben helyezték örök nyugalomra.
Radivoj Popović élete megérdemli, hogy példaként szolgáljon a jelenlegi és az utánunk jövő generációknak.

hires3

Facebook
Facebook
SHARE